Hasznos tippek

» Egy kis gyepszódia... :) ( Fű ápolás )

1. ÁPOLÁSI MUNKÁK

  • 1.1 NYÍRÁS

    A rendszeres nyírás fontos előfeltétel egy minőségi gyep kialakításakor. A gyakori nyírás oldalhajtások kialakítására készteti a gyepet és növeli sűrűségét. A nyírás során megakadályozzuk a gyep magszárba szökkenését, tovább erősítve a vegetatív hajlamot, ami a hosszabb élettartamban nyilvánul meg. A nyírás során eltávolított asszimiláló levélfelület stresszt okoz a növénynek, melyre a fű lecsökkent gyökértömeggel és gyökeresedési mélységgel, valamint csökkenő tartalék tápanyag-képzéssel reagál. A nyírásra adott válaszreakciók érzékenyebbé teszik gyepünket a szárazsággal, a betegségekkel, az ápolási hiányosságokkal szemben. Ezért a nyírásnál egy kompromisszumot kell találni egyrészt a növény tűrőképessége, másrészt a felhasználás igénye között. Kedvezőtlen időjárási viszonyok között a nyírási magasság megemelésére gyepünk nagyobb asszimilációs felület és gyökértömeg képzéssel reagál. Ennek gyakorlati haszna egyrészről a talaj nagyobb beárnyékolása, valamint a mélyebb gyökeresedés következtében fellépő fokozott szárazságtűrés, másrészről a nagyobb asszimilációs felület következtében fellépő fokozott tartaléktápanyag képzés, ami az általános kondíció javulásában mutatkozik meg. Általánosságban elmondható, hogy minél rövidebb a nyírási magasság, annál fokozottabban kell a nyíráson kívüli egyéb ápolási műveleteket elvégezni.

    A nyírás gyakorisága szoros összefüggésben van az egyéb ápolási műveletekkel, a gyep típusával, faj és fajtaösszetételével, tápanyag-ellátottságával, öntözéssel, évszakkal, gépparkkal, gyepfelület minőségével, stb.

    Az általános nyírási magasság dísz- és sportgyepnél általában 3,5-5 cm. Nyírásonként a levélhossz 1/3-át szabad csak egyszerre eltávolítani.

    Gyakori kérdés, hogy a levágott nyesedék rajta maradhat e gyepünkön, mint tápanyag-utánpótlás. Erre csak a helyi viszonyok ismeretében lehet konkrét választ adni. Mindenesetre csak száraz időben végzett gyakori nyírások és biológiailag kellő talajélet mellett képzelhető el a nyesedék tarlón hagyása. Amennyiben a mineralizációs folyamatok nem kellően gyorsak, erőteljes gyepfilc képződés léphet fel a maga káros következményeivel.

    Nyesedék eltávolítása mellett szóló érvek:

    • nincs gyepfilcképződés
    • kisebb fertőzési veszély betegségek iránt
    • a szakszerűtlenül rajtahagyott nyesedék által okozott kár

    Nyesedék rajta maradhat amennyiben:

    • gyakori a nyírás, kicsi a nyesedék, száraz az idő
    • egyenletes a terítés
    • talaj biológiai aktivitása magas --> lebomlás


    Növekedés intenzitása: A vegetáció lefutása során a füveknek április-májusban van a növekedési maximumuk, majd nyáron visszaesik a növekedés sebessége míg kora ősszel augusztus végétől szeptember végéig a tavaszinál kisebb, egy újabb maximumot ér el. Szeptember végétől a nyírások közötti időszak lényegesen meghosszabbodhat.

    Nyírások gyakorisága: A felhasználás célja erősen befolyásolja a nyírások számát és gyakoriságát. Míg egy mező, legelő, külterjes gyep évi 2-3 nyírással kezelhető, egy labdarúgópályánál átlagosan heti 1-2 fűnyírás történik, saját gyepszőnyeg termesztő telepünkön áprilistól szeptemberig 3 naponta nyírunk, míg egy golfgreen esetében ez mindennapi nyírást jelent vegetációban.

    A nyírási magasság mindig kompromisszum a növény igénye és a használat által támasztott követelmények között. A sportgyepnek simának és rugalmasnak kell lenni, hogy a labda guruljon illetve pattanjon. Ez csak alacsony nyírási magasság mellett valósul meg, ami ellentétes a növény igényével. Ezen alacsony vágási magasságot viszont csak megfelelően gyakori nyírás mellett végezhetjük úgy, hogy gyepünk ne károsodjon.

    A következő táblázaton a nyírási magasságokat láthatjuk:

    Gyeptípus
    Nyírási magasság
    mm
    Gyep magassága
    mm
    golfgreen
    4 - 7
    4 - 7
    fairway
    15 - 25
    20 - 30
    focipálya
    30 - 50
    40 - 60
    díszgyep
    40 - 60
    60 - 80
    park
    50 - 60
    60 - 100


    A gyakori és rövid nyírásokat egyes fajok, fajták eltérően viselnek. Általánosságban a finomabb levelű fajták jobban elviselik az alacsony nyírást.

    A következő táblázat a nyírási magasság alsó értékeit mutatja egyes fajoknál, ahol még a növény nem károsodik a megfelelő fokozatosság betartása mellett.

    Nyírási magasság (mm)
    Faj
    5 - 10
    Agrostis stolonifera
    Agrostis capillaris
    10 - 20
    Poa supina
    20 - 30
    Festuca rubra
    Festuca ovina
    30 - 50
    Poa pratensis
    Lolium perenne


    Egy labdarúgópálya évi 30 nyírása mellett évente kb. 1 kg nyesedéket produkál négyzetméterenként. Megfelelő biológiai talajaktivitás mellett ez még képes elbomlani és tápanyaggá alakulni. Nagyobb nyesedékképződés és száraz időjárás elősegíti azonban a gyepfilc képződését.

    Nyírás gépei - A nyírás tisztaságát a fűnyíró minősége határozza meg.

    A rotációs forgókéses fűnyíró a legelterjedtebb. Magasabb fű esetén is bevethető. Árfekvése jó, nyírási minősége megfelelő.
    A hengerkéses fűnyíró magasabb vágási minőséget, rövidebb nyírást tesz lehetővé. Nagy területtejesítmény, magasabb beszerzési és karbantartási költségek jellemzik.
    Mindkét típusra érvényes, hogy csak egzakt beállítás tesz lehetővé jó minőségű vágást.

    1.2 TRÁGYÁZÁS

    Trágyázásnak döntő szerepe van a sűrű, terhelhető, vizuálisan vonzó gyep kialakításában, megtartásában. Mint minden élőlénynek, a gyepnek is tápanyagra van szüksége. A tápanyagok beépülnek a növénybe, ugyanakkor fűnyírás nyesedékének eltávolításával kivonásra is kerülnek. Minőségi ugrás jön létre gyepünk állapotában, amennyiben a talaj tápanyagtartalmával, tápanyag-szolgáltató képességével összhangban megvalósítjuk növényünk igénye szerinti tápanyag-utánpótlását.

    Melyek a főbb követelmények a fűműtrágyákkal szemben?
  • segítsék elő a sűrű és terhelhető gyepszőnyeg létrejöttét
  • minimalizálják a kiégési veszélyt
  • legyenek gazdaságosak
  • produkáljanak egyenletes növekedést, kevés fűnyesedéket
  • legyenek környezetbarátok, ne szennyezzék a környezetet
  • kényelmesen, könnyen legyen kezelhető

    TALAJ TÁPANYAGTARTALMA

    A talaj tápanyagokat raktároz. A növények számára felvehető tápanyagokat figyelembe kell venni a trágyamennyiség meghatározásánál.
    Törekedni kell a 2-3 évenkénti talajvizsgálatra. Ennek keretében tájékoztatást kapunk talajunk fizikai milyenségéről-kötöttségéről, pH-járól, szerves anyag és sótartalmáról, makro és egyes mikroelem tartalmáról.
    Mivel a Nitrogén formák a talajban állandóan átalakulnak, meghatározásával csak egy pillanatnyi értéket kapunk, amely nem áll fenn az egész vegetációs periódusban. Ezen okból a kijuttatandó N mennyiséget tapasztalati mutatók alapján állapítjuk meg.
    A talajvizsgálatok eredményei a következő főbb adatokat tartalmazzák:

    Talajféleség
    -- Homok, vályog, agyag
    pH
    -- Optimális érték fűfajok számára 5,5-7 pH
    Tápanyagtartalom
    -- mg/1oo g talaj (foszfor-P2O5, kálium-K2O)



    TÁPANYAGIGÉNY, TÁPANYAGMENNYISÉG

    Az éves szükséges tápanyag mennyiséget a talaj tápanyagtartalma valamint a növény tápanyagigénye határozza meg. A növény tápanyagigényét döntően a sportgyep használat módja, intenzitása, valamint a gyepfelület fajtaösszetétele határozza meg.

    Ha a talajvizsgálat eredményei alapján a talaj tápanyaggal közepesen ellátott, a kijuttatott trágya fedezi a növény igényét. Alultápláltság esetén emelt adaggal elégítjük ki a fokozott igényt, míg felültápláltság esetén csökkentjük a kijuttatandó trágya mennyiségét.

    Éves tápanyagigény hatóanyag (g/m2)

    Gyep használat
    N
    P2O5
    K2O
    MgO
    Díszgyep/házikert
    10 - 25
    4
    10
    2
    Park, Fairway
    10 - 15
    4
    8 - 12
    1 - 2
    Sportgyep  közepes
    terhelés      erős
    15 - 25
    25 - 35
    5-10
    5-10
    10 - 15
    2 - 3
    Golfgreen
    30 - 40
    0 - 6
    15 - 20
    2-3

    MEGJEGYZÉS: Tápanyagigény-gyep tápanyag iránti igénye hatóanyagban ...g/m2/ év

    TÁPANYAGOK ARÁNYA

    A talaj tápanyagtartalmától függően minden gyepnek testreszabott trágyázási programot dolgozzunk ki. Különböző trágyaféleségeket kell kombinálni egymással, hogy a szükséges tápanyagokat lehetőleg az optimális arányokhoz minél közelebbi mértékben juttathassuk ki. Minden viszony között alkalmazható univerzális gyepműtrágya ezért nem adható meg. A gyakorlatban alkalmaznak N , NK , NPK , K , P hatóanyagú, valamint mikroelem tartalmú műtrágyákat. A többkomponensű trágyák alapvető előnye, hogy a szükséges hatóanyagot egy menetben juttathatjuk ki.
    A gyepfüveknél a levéltömeg termelés áll az előtérben, ellentétben a mezőgazdaságban magjukért, gyümölcsükért, virágjukért, gyökerükért stb. termesztett növényekkel.


    A mezőgazdaságban használt NPK trágyák ezért fűműtrágyaként csak feltételesen alkalmazhatók. Túl magas P tartalmuk következtében a füveknél hátrányos P feldúsulás jöhet létre, s ez elősegíti a nem kívánt vadfüvek pl. Poa annua felszaporodását.
    Gyepeknél ezért elsősorban olyan trágyák javasolhatók, melyek nem vagy csak kevés P-t tartalmaznak.
    Kivétel a magvetés ill. gyepregeneráció esetén magas P tartalmú trágyát alkalmazunk. / Eurogreen Starter / Csirázásnál a P elősegíti a csiranövények gyökérfejlődését, valamint meggyorsítja a kezdeti növekedést. A talaj fajtája is hatással van a trágya kiválasztására. Erősen elsoványított homokos hordozóréteg esetén a kimosódás révén erőteljes K veszteség jön létre. Itt magas K-tartalmú trágyákat vessünk be.
    A késő őszi trágyázásra a kevés N-t, ugyanakkor a sok K-ot tartalmazó trágyaféleségeket alkalmazzuk. Az a N, amely erősen kötött, lassan kioldódó formában van jelen, elősegíti a gyep anyagcsere folyamatait anélkül, hogy csúcsnövekedést indukálna.
    A K elősegíti az anyagcserefolyamatokat és ellenállóbbá teszi a növényt a szárazsággal ill. téli időjárással szemben. A nyári hőségnapok elviselésében is nagy szerepe van. Amennyiben a gyeptrágyában K-szulfát alakjában van jelen, csökken a kimosódás, valamint a kiégés veszélye.
    Nyomelemek, mint a nevükből is kiderül, rendkívül csekély mennyiségben szükségesek, hiányuk azonban hátrányosan akadályozza a növényi növekedési folyamatokat. Különösen lesoványított homokos hordozórétegen van a nyomelem utánpótlásnak nagyon fontos szerepe. Itt megelőzésképpen nyomelemekkel dúsított fűműtrágyákat használjunk. /Eurogreen Greens/


    TRÁGYAFAJTÁK

    A kínált trágyák különböznek egymástól trágyafajtájuk, hatóanyagtartalmuk és a tápanyagok aránya tekintetében. Minden trágya a következő csoportok valamelyikébe sorolható:
    szervetlen /minerális/, szerves /organikus /, szervetlen-szerves, hosszú hatástartamú.

    A korszerű tápanyag-utánpótlásban a hosszú hatástartalmú Eurogreen gyeptrágyák meghatározó szerepet játszanak.
    A következő kedvező tulajdonságokkal rendelkeznek:
  • minimalizálják a kiégési veszélyt, mivel a tápanyagok lassan, talaj mikroorganizmusai által szabályozott folyamatban szabadulnak fel
  • tápanyag arányai a gyep igényei szerint vannak összeállítva
  • nem indukál csúcsnövekedést a lassú tápanyag-feltáródás következtében
  • elősegítik a mélyebb gyökeresedést
  • apró szemcseméret (elit, mini, standard szemcseméret)
  • nem vízmegkötő
  • 25 kg fóliával bélelt papírzsák kb. 1000 m2-re, könnyen szállítható, kezelhető,
  • környezetbarát

    HOSSZÚ HATÁSÚ GYEPTRÁGYÁK

    Ezek a termékek egy jó kezdeti hatással valamint egy hosszabb időtartamig tartó egyenletes jó tápanyagellátással rendelkeznek.A hosszantartó egyenletes N-nel való tápanyagellátást csak az azonnal, középtávon valamint hosszú ideig ható N formák kombinációja révén érhető el.

    A hatóanyagok átalakulása hosszú láncú formákból a rövidebb formátum felé a mikroorganizmusok révén közvetlenül a természetes növekedési tényezőkhöz kapcsolódik / talajhőmérséklet, talajnedvesség/, azokhoz tehát melyek a növények növekedését egyébként is közvetlenül befolyásolják. Így valósul meg az igény szerinti trágyázás.


    TRÁGYÁK SZEMCSEMÉRETE

    A trágyák szemcsézettsége befolyásolja a hatóanyag eloszlás egyenletességét. A granulátumnak homogénnek kell lennie, ami annyit jelent, hogy a szemcséknek egyforma méretűnek és hatóanyag-tartalmúnak kell lennie.
    Egy finom granulátum minden előfeltételét megteremti annak, hogy mindegyik fűcsomó megkapja a tápanyagot. Ha ugyanaz a tápanyag kevesebb de nagyobb szemcsében van kijuttatva, a szemcsék közvetlen közelében egy túlzott ellátás jön létre, míg távolabbi helyen hiány tapasztalható. Különösen egy rendszeresen és gyakran nyírt területen van meg a finom granulátumnak az az előnye, hogy gyorsan a gyepszőnyegbe mosódik és nem lesz a nyíráskor újra felszedve a fűnyesedékkel együtt.

    TRÁGYÁZÁSI IDŐPONTOK

    A trágyázási időpontok illetve a gyakoriságuk száma a használat módjától és intenzitásától függ. A márciustól májusig tartó időszakban a téli vegetációs szünet után beindul az erőteljes növekedés. A felületek, melyek a téli használat következtében erősen lestrapálódtak, ekkor igénylik az első trágyázást. Ezáltal a füvek regenerációját segítjük elő. Csekélyebb használat esetén az első trágyázás időpontja április közepe.
    A júniustól augusztusig terjedő időszakban is magas a sportgyep tápanyagigénye. Nyár elején még regenerációs növekedés zajlik, melyet egy bőséges tápanyagellátás elősegít. Júliusban és augusztusban a trágyázás által egyenlíthetjük ki a kánikula miatt beálló növekedési depressziót. A környezet megóvásán túl legfőbb célunk a sűrű és terhelhető gyep megőrzése. Ez előfeltétele az ősz és a tél kedvező átvészelésének. Csekély igénybevételnek kitett területek augusztus végén, szeptember elején kapják az utolsó trágyázásukat.
    Szeptember végétől N-tartalmú trágyával ne trágyázzunk. Ezáltal a téli nyugalom előtt álló füvet erős növekedésre késztetnénk. Ennek következtében csökken a betegséggel szembeni ellenálló képesség.
    Október végétől juttassuk ki a késő őszi trágyát, amely a télen is játéknak kitett pályákon elengedhetetlen. Elősegíti a gyökérképződést, valamint a tartaléktápanyagok képződését, s ez által nő a betegséggel, hideggel szembeni ellenálló képesség. Miután az optimális trágyázási időpontokat megállapítottuk, megcsináljuk a konkrét trágyázási tervet. A trágyák javasolt mennyisége és összetétele meghatározza a kiszórt tiszta hatóanyagot.

    TRÁGYÁZÁSI TECHNIKA

    A trágya fajtájának és mennyiségének meghatározása mellett a trágya precíz kijuttatása az utolsó fontos lépés az egyenletes tápanyag-utánpótlás terén.
    A túladagolás kiégéshez vezet, szennyezi a környezetet, aluladagolás esetén hiány lép fel. Különösen erősen lesoványított hordozórétegen áll a két érték közel egymáshoz, mivel ezek a talajok csak egy mérsékelt pufferképességgel /kiegyenlítőképességgel / rendelkeznek.
    Nagyadagú trágyázáskor, egyenetlen kijuttatás esetén különböző színű és növekedésű zónák keletkeznek. A kijuttatást száraz időben végezzük, hogy a szemcsék egészen a talajra essenek. Kivétel: Szilárd formájú gyomirtót párás harmatos fűre juttassunk ki, mert így a hatóanyag a levélen jobban megkötődik és a növény levelén keresztül hatásosabb lesz a felszívódása.
    Mélytrágyázásnál a levegőztetés, lyuggatás után végezzük el a trágyázást és utána boronázzuk meg a területet, mert így elősegítjük a szemcsék minél teljesebb mértékű bemosódását. Az így 5-6 cm mélységre bedolgozott trágya elősegíti a gyökerek mélyebb rétegekbe való hatolását, a gázcserét, melyeknek következtében javul füvünk állapota.

    1.3 ÖNTÖZÉS

    Gyepszőnyegezésnél:

    A gyepszőnyeg él. Rögtön a lerakás és az 1.hengerezés után alaposan öntözzünk.     Soha ne hagyjuk kiszáradni. Alapszabály, hogy a lerakás után azonnal 15 l/m2 körüli vízmennyiséggel locsoljunk. Minél hamarabb, annál jobb. A következő 3 hétben is napi többszöri öntözés szükséges.


    Gyep vízigénye
    A természetes csapadék mennyisége, térbeli és időbeli eloszlása csak ritkán felel meg a növény igényének. Amennyiben a szükséges víz természetes csapadék illetve a talaj vízkészlete alapján nem áll rendelkezésre, a hiányt öntözéssel pótoljuk.
    A gyep vízigénye a mikroklíma, a fajtaösszetétel, a talaj és a környezeti tényezőkön túlmenően, döntően a hőmérséklettől függ.
    A gyepfelület vízigénye ezek figyelembevételével 1-7 liter /m2/nap = 10-70m3/hektár /nap.

    1.sz. táblázat. Gyep vízigénye hőmérséklet függvényében:

    Gyep vízigénye a hőmérséklet függvényében
    Napi maximum Celsius
    Vízigény/ mm/nap
    Öntözés gyakorisága napokban
    35 C felett
    > 8
    2 - 3
    30 - 35
    6 - 8
    3 - 5
    25 - 30
    4 - 6
    5 - 8
    20 - 25
    3 - 4
    7 - 9
    15 - 20
    2 - 3
    7 - 9


    Általánosságban a ritkább időszakonkénti, de nagyobb adagú öntözés javasolható. Gyakori kis vízadagokban történő öntözés a gyökeresedés elsekélyesedéséhez vezet, mivel a gyökerek a mindig nedves feltalajban maradnak. Ez erősen csökkenti gyepünk taposás és szárazságtűrését. A növényállományban a nemkívánatos Poa annua és Poa trivialis fajok könnyen felszaporodnak és kiterjednek.
    Fontos a csapadék mérése csapadékmérővel, illetve a kijuttatott öntözővíz mérése és öntözési napló vezetése. A helyes vetőmag megválasztásával bizonyos mértékig csökkenteni tudjuk az öntözéshez szükséges víz mennyiségét.
    Mivel az öntözővíz korlátozott mértékben előforduló természeti erőforrás, melynek komoly költségei vannak, igyekezzünk az öntözést célszerűen minimalizálni. Csak semmi pazarlás. Ebben segíthet a magas színvonalú öntözési technika: öntözés helyes időpontjának megválasztása-napnyugta után, szórófejek helyes beállítása, megfelelő átfedések, szélcsendben történő öntözés.

    1.4 GYEPSZELLŐZTETÉS

    A gyepek talajfelszínén az elhalt növényi részekből idővel gyepfilc képződhet. Jelenléte kis mértékben hasznos, túlzott vastagságban kimondottan káros. Kisebb mennyiségben mulcsként védi a talajt a kiszáradástól illetve csökkenti a csúszásveszélyt labdarúgópálya esetén. Ha azonban az anyag-felhalmozódás nagyobb mint a természetes lebomlási folyamatok, rövid idő alatt egy vastag tőzegszerű réteg keletkezik. Ez a réteg alacsony pH-ú, s mintegy szigetelőrétegként viselkedve kimondottan akadályozza a víz, a tápanyag és az oxigén kellő áramlását.

    Kedvezőtlen körülmények között évente 1 cm filcréteg is létrejöhet. 1 cm vastagságig nem ad okot aggodalomra, mert kedvező hatásai érvényesülnek. 2 cm-es rétege azonban már 20 l /m2 öntözővizet is képes megkötni és a víz talajba jutását megakadályozni, ami nyáron roppant káros. Egy jól sikerült gyepszellőztetéssel 1 kg/ m2 gyepfilcet is kidolgozhatunk és eltávolíthatunk erősen elfilcesedett gyepünkből.


    A gyepfilc negatív hatásai a következők:

    • erősebb gyomosodás
    • betegségekre való erősebb hajlam
    • erős víz és tápanyagmegkötés
    • csökkenő gyökeresedés mértéke
    • szivacsszerű puha felület

    A következő körülmények között maradhat a nyesedék a gyepen:

    • száraz idő
    • egyenletes eloszlás
    • gyakori nyírás
    • élénk talajélet
    • beállt záródott felület

    Gyakorlatban a nyesedék rajtahagyását egyedileg kell megítélni.
    Gyepszellőztetésen azt értjük, amikor erősen elfilcesedett gyepet célgéppel megszabadítjuk a felhalmozódott gyepfilc rétegtől. Gyepszellőzetés legkedvezőbb időpontja, tavasz illetve kora ősz. Kerüljük a kánikulai viszonyok között végzett gyepszellőztetést. Száraz időben gyepszellőztessünk. Házikertekben kézi gyepszellőztetővel, míg nagyobb felületeken vontatott kivitelű célgép segítségével távolíthatjuk el a gyepfilcet. A gyepszellőztető annál tökéletesebb munkát végez, minél kisebb a kései közötti távolság. A kitermelt elhalt anyagot el kell távolítani a gyepről. Erősen elfilcesedett területen csak megismételt gyepszellőztetéssel lehet a kívánt eredményt elérni.

    1.5 LYUGGATÁS

    A legerősebben összetömörödésnek kitett rész a gyep felső néhány centiméteres része. Következésképpen összetömörödés, levegőtlen körülmények jönnek létre. A lyuggatással hatékonyan javítjuk a felső részek átlevegőzését. Lyuggatás során a lyuggatógép tüskéi négyzetméterenként lyukak sokaságát hozza létre 5- 10 cm mélységben, melynek a következő kedvező hatása van:


    • csökken a feltalaj összetömörödése
    • javul a vízelnyelés
    • növekszik a gyökérzet növekedése és gázcseréje
    • csökken a gyepfilc képződése


    A lyuggatógép akkor fejti ki kedvező hatását, ha tüskéi lyukas, kónuszos kiképzés folytán kis földdugókat emelnek ki a talajból. Amennyiben a lyuggatógép tüskéi tömörek, további összetömörödést idéznek elő. A lyukak sűrűsége meghatározza a lyuggatás hatékonyágát. Az Eurogreen perforátor négyzetméterenként 300-400 db 5-7 cm mély lyukat készít. Munkavégzés előtt szárazság esetén a talajt be kell öntözni a megfelelő eredmény elérése céljából. A munkavégzés egész évben hatékony. Kötött talaj esetén homokszórással kombinálva jobb és tartósabb eredményt kapunk. A lyuggatás során keletkezett lyukakat kvarchomokkal feltöltve javíthatjuk a feltalaj vízelnyelő képességét. A lyuggatás során kitermelt földugók a területen maradhatnak, homokkal keverhetőek vagy a gyepfelületről eltávolíthatók.
    A levegőztetés egy formája a hasítékolás, amikor is késekkel vékony hasítékot vágunk a gyepbe, hogy javítsuk a feltalaj átszellőzését. A hasítékolásnak ugyanolyan kedvező hatása van, mint a gyepszellőztetésnek.

    1.6 HOMOKSZÓRÁS-TOP DRESSING

    A gyepfelületek légcseréje és vízátbocsátása az eliszapolódás, használat következtében fellépő összetömörödés hatására idővel csökken. Felületi egyenetlenségek keletkeznek.
    Rendszeres kvarchomok kiszórás a következő pozitív hatásokkal bír:

  • levegő és légcsere javul
  • kis felületi egyenetlenségek kiegyenlítődnek
  • a feltalaj szárazabb lesz
  • lyuggatással kombinálva a feltalaj homokban gazdagabb lesz
  • segíti a gyepfilc gyorsabb lebontását

    Kijuttatása 2-6 liter / m2 mennyiségben javasolható. A nagyobb mennyiséget két részben juttassuk ki. A homok feltalajba való keverése céljából lyuggatással kombináljuk, így mindkét tevékenység pozitív hatása fokozható. A homok legyen agyag és mészmentes, télálló, 0-3 mm szemcseméret a javasolható. Mosott folyami vagy bányahomok illetve ezen méretre őrölt kőzúzalék alkalmazható. A sarkos szemcse nagyobb pórusteret hoz létre a lekerekítettel szemben. Kötött talajokon évente 2-3 alkalommal célszerű homokot kijuttatni 2-5 l/m2 mennyiségben. A kötöttebb talajoknál a homok több durva frakciót, míg lazább talajoknál több finom frakciót tartalmazzon.
    Fontos a kijuttatás egyenletessége csekély mértékű talajtömörítés mellett. Az Eurogreen Portax eleget tesz ezen kritériumoknak.
    Top dressing a homokszórás nemzetközi terminológiája, melynek lényege, hogy a meglévő gyepet felülről e gyep fejlődését kedvezően befolyásoló anyaggal felülterítik. Ezen anyag leggyakrabban mosott homok, komposzt és valamilyen talajjavító anyag, illetve trágya keveréke. Részben talaj szerkezetének javítása részben tápanyag-utánpótlás részben felületi egyenetlenségek csökkentése céljából kerül kijuttatásra. Alkalmazása elsősorban homokos felépítésű sportgyepeken szükséges.


    1.7 GYOM ÉS MOHAÍRTÁS      ...lásd később


    2. GYEPBETEGSÉGEK

    Gyepbetegségek okozói a szabadban mindenütt megtalálható gombák, vírusok. A betegségek mindenütt felléphetnek függetlenül a termőhelyi viszonyoktól. A kiegyensúlyozott tápanyag-utánpótlás valamint a helyes agrotechnika csökkenti a fertőzés valószínűségét.
    Alapvetően a korokozók mindig mindenhol jelen vannak, fertőzés bekövetkeztéhez szükséges a gyep ellenálló képességének a csökkenése és kedvező környezeti feltételek a korokozók elszaporodásához.
    A leggyakrabban előforduló betegségek a következők: Microdochium (hópenész), Typula, Corticium, Sclerotinia (dollárfolt), Marasmius (gombakörök), Rhizoctonia, (barna folt), Dry-Patch, Pythium, Ophiobolus, Fusarium, Colletotrichum, Drechslera(levélfoltosság), Puccinia (rozsdabetegségek).

    A létrejött kárképek megjelenési formái különbözhetnek a növényállomány, a nyírási magasság, és egyéb tényezők szerint. Beazonosításuk azért is nehéz mert gyakran együttes fertőzések lépnek fel.

    Gombakörök


    Rozsdabetegségek
    Corticium sp.

    szimptóma: Vegetációban egész évben főként magas páratartalom mellett fertőzhet, -kezdetben világosbarna majd sárgás elszíneződés, a levélen rózsaszín micélium párás időben, erős fertőzés esetén összefüggő piros felületek keletkeznek

    védekezés: Kiegyenlített tápanyag-utánpótlás, alacsonyabb nyírás, gyepfilc csökkentése, talaj levegőztetése


    Puccinia

    szimptóma: Különböző rozsdafajok okozzák, sárga-fekete-barna rozsda, a levélen különböző színű foltosodás keletkezik, melyen spórák találhatók, szél, fűnyíró, lábnyom segítségével terjed, nyáron fertőz

    védekezés: stressz-szituációk kerülése, felület kiszárítása, köztesgazda-berberis eltávolítása, megfelelő fajtaválasztás,


    Ophiobolus

    szimptóma: Szabálytalan, kezdetben 5-10 cm átmérőjű ovális körök, melynek a széle gyűrűszerűen bronzos elszíneződést kaphat, a betegség kiterjedésével a foltok kiterjednek, középen elhal a fű, idegen rezisztens füvek és gyomok telepednek meg az elhalt részeken, gombakörök módjára terjednek, évről évre nagyobb körök formájában, Agrostis esendő, golf greeneken gyakori

    védekezés: Talaj meszezése és egyoldalú tápanyag-utánpótlás segíti terjedését, vasszulfát növeli az ellenálló képességet, Festuca fajok fajták relatív rezisztensek


    Hópenész-Microdochium / Gerlachia nivalis

    szimptóma: Ősztől tavaszig fertőz, de nagyobb károk hóolvadás után vehetők észre, levélen fehéres, szürkés, pirosas micéliumbevonat tűnik fel a fertőzés aktív zónájában, kicsi ovális körök melyek 30 cm körülire nőnek majd összeolvadnak, intenzív felületeken erősebb a fertőzés úgymint golfgreeneken, általában nem hal el a fű hanem a kör közepétől kiindulva regenerálódik, magas pH mellett jobban fertőz

    védekezés:Vegyszerrel a veszélyeztetett felületeken megelőzésképpen, káli és vas hatóanyagú trágyák, talajfelület szárazan tartása, nyesedék gyűjtése, lomb eltávolítása, gyepfilc csökkentése


    Levélfoltosság-Helmintosporium/Drechslera

    szimptóma: A levélen kicsi feketével határolt barnás foltok, melyek a fertőzés előrehaladtával nagyobbak lesznek, a foltok közepe elhal és sárgára színeződik, erős fertőzés esetén a növény elhal, lyuk keletkezik a gyepben, főleg hideg hónapokban 15-25 C hőmérsékleten, magas páratartalom mellett fertőz
    védekezés: Kerüljük a stressz-szituációkat, csökkentett adagú Nitrogén magas adagú Kálium trágyázás, felület szárazan tartása, kiszárítása lyuggatással, gyepszellőztetéssel


    Dollárfolt-Sclerotinia

    szimptóma: Kis 2 cm körüli sárgás egyedülálló elszíneződés, amely később kicsit nagyobbá fejlődik, közelről a levél szélén fehéres micélium, meleg időjárás, magas páratartalom elősegíti a fertőzést, a fertőzés gépekkel játékosokkal gyorsan tovaterjed, poa és festuca fajták esendőek

    védekezés: Száraz talajfelszín, légmozgás optimalizálása, megfelelően beállított öntözés, gyepfilc kerülése, kerüljük a késő őszi Nitrogén trágyát, tavaszi Kálium trágya


    Phytium

    szimptóma: Nyáron fertőz. Eltérő megjelenési formája van a gyep korától függően. Fiatalkorban a gyep csírázási fázisában a kikelt gyep elhal, a levele elszárad, a talajból könnyen kihúzható, gyökere sötétre színeződik, Idősebbkori gyepben a foltszerű szürkés felületek összeolvadhatnak és nagy egybefüggő felületek keletkezhetnek. Ebben a szakaszban hasonló a szárazsági tünetekhez, de ha az egyes növényt nézzük, ez könnyen kihúzható a földből egy sötétre színeződött gyökérrel, miközben a levél szürkés-sárgás árnyalatot kap. Micélium csak különösen nedves körülmények között jelenik meg

    védekezés: Szabadítsuk meg a talajt az összetömörödéstől, reggel öntözzünk, hogy utána gyorsan felszáradjon a levél, kerüljük a túlöntözést, kerüljük a sűrű gyepállományt illetve a sűrű vetést, csökkentsük a gyepfilcet, adjunk nagyadag Káliumot


    Typhula

    szimptóma: Igazi télen fertőző betegség. Nyári hónapokban szaporítóképletei nyugalmi állapotban vannak. A fertőzés gyakran a hótakaró alatt terjed ki, csak hóolvadás után vehetők észre a szürke elszáradt levelű nagyobb kiterjedésű felületek. Tavasszal a leveleken gombostűfejnyi narancssárga színű szapórítóképletek figyelhetők meg Az érintett felületek nem halnak el többnyire és tavasszal regenerálódnak.

    védekezés: Kerüljük a késő őszi Nitrogéntrágyákat, miközben növeljük a Kálium mennyiségét, tegyük ellenállóvá gyepünket, fertőzés esetén tavasszal gyepszellőztessünk és a nyesedéket távolítsuk el,


    Állati kártevők

    bogarak, lárvák, fonalférgek, stb.

    Nemcsak a talajban élő kifejlett bogarak, hanem ezek lárvái is ide tartoznak. Ezenkívül károkat okozhatnak különféle rágcsálók, mezei egerek, pockok, vakondok stb.

    Táplálkozásuk során a földben és a föld fölött lévő növényi részek elpusztításával, valamint járatok és halmok képzésével okoznak károkat.

    Amennyiben a bogarak, lárvák, fonalférgek felszaporodnak, elsősorban a növény gyökereinek felzabálásával a föld feletti részek pusztulását okozzák. A károk akár nagyobb felületeken is a gyep pusztulásában figyelhetők meg. A gyep levelénél fogva felemelhető, gyökere hiányzik. További másodlagos kártételre számíthatunk a földben élő bogarak, lárvák, fonalférgek erős felszaporodásakor a vakondok illetve a madarak részéről, akik táplálékuk után kutatva okoznak további feltúrás jellegű károkat.

    Előzetes talajfertőtlenítéssel védekezhetünk. Amikor a kárt észleljük, védekezni már késő, mivel legtöbb esetben a növény foltszerűen már elpusztult.

    A védekezést tovább nehezíti az, hogy több nemzedék is lehet, s adott pillanatban a talaj eltérő mélységeiben eltérő fejlődésű fázisú károsítók találhatók, ahova nehéz a védekezésre használt szert bejuttatni. Számukra kedvező szaporodási körülmények között bizonyos évjáratokban helyi károkat okozhatnak. Megjelenésükre korábbi elhanyagolt területeken illetve erdő közelében nagyobb valószínűséggel számíthatunk.

» Növény védelmi "kisokos"

Hagymás virágok és károsítóik 2.

2007/03/09

Az alkalmilag fellépő kártevők általában a soktápnövényű, azaz a polifág kártevők csoportjába tartoznak. Ezek leggyakrabban a tripszek, levéltetvek, fonálférgek, gyökératkák.

Gyökératkák

Rhizoglyphus_spp..jpg
Rhizoglyphus ssp.

A virághagymákat és gumókat, valamint azok gyökerét a fejlett rágó szájszervvel rendelkező gyökératkák - Rhizoglyphus-fajok - egyedei károsíthatják. Az általuk okozott sebzéseken másodlagosan megtelepedő kórokozók gyakran puhulást, a hagymák rothadását okozzák. A hagymák fertőzése a talajban történik. Tárolókban és szabadföldi viszonyok között is esetenként jelentős kárt idézhetnek elő.
A virághagymák 49 oC-os 2 perces melegvizes áztatásával a gyökératkák eredményesen elpusztíthatók.

Tripszek

tripsz.jpg
Tripszkártétel kardvirágon

Az 1 mm-es méretű, szúró-szívó szájszervű tripszek – Frankliniella occidentalis, Thrips tabaci - a leveleken és virágok szirmain, lepellevelein általában ezüstös színű apró szívásnyomokat és fekete apró pontszerű ürülék-cseppeket hagynak. Erős fertőzésnél a sűrű szívásnyomok hatására a virágzat és levelek torzulnak, elhalnak. Évente több nemzedékük fejlődik. Rejtetten élnek, ezért az ellenük folytatott kémiai védekezés nem könnyű. A kártevő jelenlétét és egyedszámát kék vagy sárga színű ragacsos lapokkal ellenőrizhetjük. E módszert elsősorban növényházakban alkalmazzák.
 A rovarölő szerek közül többek között a következők hatásosak ellenük: a szabadforgalmú Actara 25 WG, illetve a II. forgalmú kategóriájú Bi 58 EC, Mospilan 20 SP, Spin Tor és Vertimec 1,8 EC. Mivel a tripszek gyakran a virágokat károsítják, nem hagyható figyelmen kívül a szer kiválasztásakor az adott készítmény méhveszélyességi besorolása! Erre egyébként minden, virágzáskor támadó kártevő elleni kémiai védekezés esetén figyelni kell! A növényvédő szerek méhveszélyességével kapcsolatos ismereteket lexikonunkbanolvashatják.

Gyapottok-bagolylepke

Gyapot.jpg
Gyapottok-bagolylepke hernyója

Az elmúlt években felszaporodó és hazánkba is betelepült gyapottok-bagolylepke – Helicoverpa armigera – hernyói számos növényt megtámadhatnak, amely során azok virágait, generatív szerveit részesítik előnyben. Különösen kedvelik az öntözött, zsenge növények virágait: elsősorban a bimbók kirágásával, odvasításával súlyos pusztítást okoznak érési táplálkozásuk során a falánk lárvák. Évente több nemzedéke fejlődik, így a lárvák jelenlétére és károsítására tavasz végétől őszig számíthatunk. A kora tavaszi hagymás dísznövényeken azonban gyakorlatilag nincs jelentőségük.
 A lávák elleni permetezést - amennyiben indokolt - minél fiatalabb fejlődési állapotukban tanácsos elvégezni, a kifejlett bagolylepke hernyók ellen már a legtöbb rovarölő szer kevésbé hatásos. Védkezésre alkalmas rovarölő szerek: Ripcord 20 EC, Cascade 5 EC, Fyfanon EW, Bi 58 EC, Mospilan 20 SP. Érdemes rendszeresen megvizsgálni a virágokat a kártevő tojásainak, esetleg fiatal lárváinak megfigyelése céljából. Ha ezen fejlődési alakokat nem észleljük a kártevő elleni kezelés elhagyható.

Bundásbogár
A virágokkal táplálkozó bundásbogár -  Epicometis hirta – a tavaszi szinpompás tulipánok porzóit, bibéjét szokta rágásával alkalmilag károsítani. A nagytestű bogár a kora reggeli órákban, még dermedt állapotában könnyen összegyűjthető. Kémiai védekezésre ritkán van szükség ellene.

Szárfonálféreg

ditil_narc.jpg
Ditylenchus dipsaci nárciszhagymán

A  szintén polifág szárfonálféreg – Ditylenchus dipsaci – fertőzés hatására a kihajtó növények növekedése lassú, leveleik görbültek, csavarodnak, hullámosak, aprók, sárgulnak. A hagymában a növényi szövetek gyűrű alakban barnán elszíneződnek, elhalnak. Ezt követi a teljes növény pusztulása. A hagymás dísznövények közül jácinton és nárciszon okozhat esetenként nagyobb károkat. 
 A fertőzött területen 4-5 évig hagymás növényt termesztése nem javasolt. A beteg növényeket teljes gyökérzettel el kell távolítani és meg kell semmisíteni. A szárfonálféreggel fertőzött hagymák 44 oC-os vízben folytatott  3-4 órás áztatását csak a hagymák teljes nyugalmi állapotában szabad alkalmazni. Eredményes lehet a hagymák több napig történő hidegvizes áztatása is. Ez különösen a melegvizes kezelésre érzékeny fajok (pl. tulipán) esetében célszerűbb.

Levéltetvek
A szúró-szívó szájszervű levéltetű egyedek betelepedésük után gyorsan felszaporodnak. Szívogatásuk mellett mint vírusvektorok, az állomány vírusfertőzését indítják el.
 A levéltetvek elleni kémiai védekezés optimális ideje a levéltetű kolóniák kifejlődése előtti időszak. Hatásos rovarölő szerek: Bi 58 EC,  Chess 50 WG,  Danadim Progress, Fyfanon EW, Mospilan 20 SP, Ripcord 20 EC, Sinoratox 40 EC.

Az elmondottak mellett megemlíthetők még egyes hagymalégyfajok is, melyek lárvái a talajban a hagymatestet károsíthatják. Dísznövényeken inkább csak alkalmi kártevők, az ellenük külön történő kémiai védekezés a házikerti hagymás dísznövényeknél általában szükségtelen. Az egyéb, talajlakó kártevők (pl. drótférgek, cserebogár pajorok) elleni legjobb védekezés pedig a megelőzés, azaz az ilyen lárvákkal fertőzött talajon kerüljük az értékes dísznövények növények termesztését, vagy az ültetés előtti időszakban szükség esetén végezzünk inszekticides talajkezelést.

A rózsa növényvédelme Kórokozók

2006/11/24

Az egész világon ismert és elterjedt rózsa számos faja és fajtája kedvelt évszázadok óta. Nevelése, termesztése szabadföldön és hajtatásban is lehetséges. Több kártevője és betegsége van, amelyek ellen gyakori, bizonyos esetekben rendszeres védelemben kell részesíteni. A rózsa károsítóinak nagy száma miatt a betegségeket és a kártevőket külön ismertetjük.

Az élettani eredetű elváltozások közül a vashiány a leggyakoribb. A talaj vashiányára a rózsa érzékenyen reagál: a hajtásvégeken a levelek klorózist, különböző mértékű levélsárgulást mutatnak, míg a levelek érhálózata zöld marad. A vashiányt számos esetben a talaj magas mésztartalma okozza, ami megakadályozza a vasionok felvételét a növény számára. A gyorsan oldódó vaskelát-tartalmú készítményekkel, elsősorban lombpermetezéssel a növény vas-egyensúlya gyorsan helyreállítható. A vaskelátok talajba öntözése is eredményes, de hatása később jelentkezik.

Vírusos és baktériumos betegségek

PNRV.jpg
A Prunus Necrotic Virus kórképe rózsalevélen

A rózsát több vírusfaj fertőzheti. Leggyakoribb a Prunus Necrotic Virus (PNRV). A fertőzött növény levelein élénksárga rajzolat, mozaikosság, gyakran az erek mentén kialakuló vonalas mintázat figyelhető meg. Hazai vizsgálataink szerint a vírus elsősorban fertőzött szaporítóanyaggal terjed. A vírusfertőzött növények a kórokozótól nem mentesíthetők. A fertőzött növényről szaporításra vett szemzőhajtással, dugvánnyal a vírus átterjed, ezért vírussal fertőzött növényről szaporítóanyagot nem szabad venni.
A fás növényeken igen elterjedt Agrobacterium tumefaciens baktérium a rózsa gyökerein, de újabban a dugványozással szaporított rózsákon is előfordul. A kórokozó különböző méretű, néhány milliméterestől 2-5 centiméteres nagyságig kifejlődő, egyenetlen felületű, karfiolrózsára emlékeztető daganatokat, golyvákat okoz a megsebzett gyökéren, a dugványoknál pedig a metszési felületen. A higiéniai szabályok betartásával, steril nevelőközeg (földkeverék, gyökereztető közeg) használatával, a vágó eszközök folyamatos hipós oldattal történő fertőtlenítésével lehet megelőzni a fertőzést.

Gombás betegségek

rozs_diplo.jpg
Diplokarponos levélfotosság

A rózsa levelein foltosságot okozó betegségek közül a diplokarponos levélfotosság (kórokozó: Diplocarpon rosae) az elterjedtebb. A foltok feketés színűek, csipkézettek vagy  elmosódott szélűek, különböző méretűek, gyakran az erek mentén fejlődnek ki, és a foltok összefolyhatnak. A fertőzött levelek elsárgulnak, lehullnak, a tő elveszti leveleinek jelentős részét. A szfacelómás levélfoltosság (kórokozó: Sphaceloma rosarum) esetén a foltok sötétbarna, feketés színűek, határozott szélűek, a foltok közepe kivilágosódó, szürke színű. Mindkét kórokozó gomba a lehullott levelekben tartja fenn magát, onnan fertőzi vissza a rózsa leveleit, és a lehullott levelekkel telel át. Ezért a lehullott, foltos leveleket folyamatosan el kell távolítani, vagy a talajba be kell dolgozni, ezzel tudjuk a fertőzési forrást megsemmisíteni. E két levélfolt-betegség esős időben szokott elterjedni, és fellépése tavasztól az őszi lombhullásig lehetséges. Ilyenkor szükséges a lomb permetezése foltbetegségek elleni gombaölő szerekkel, például: Orthocid, Dithane, Polyram, Fundazol, Amistar.

rozs_szfa.jpg
Szfacelómás levélfoltosság

A rózsa hajtásait, leveleit, virágait egyaránt megtámadja a rózsalisztharmat gomba (kórokozó: Sphaerotheca pannosa var. rosae). A fertőzött növényi részeken finom, fehéres bevonat fejlődik, a levéllemez és a sziromlevél hullámossá válik, majd a fehér bevonat alatt a növényi szövet barnán elhal. A kórokozó a rügyekben telel, a fertőzött rügyekből kifejlődő hajtás minden levele, a hajtásvégi bimbó is lisztharmattal fertőzött, deformált lesz. Ezekről a fertőzött levelekről terjednek a leváló gombakonídiumok a szél segítségével, és őszig folyamatosan fertőzik a növényt. A gomba ellen a rügypattanástól az őszi lombhullásig rendszeresen kell védekezni. Tavasszal alacsony hőmérsékletnél a Karathan, a Fundazol, a Benazol, a vegetációs időszak további részében pedig az elemi kén hatóanyagú valamennyi gombaölő szer, valamint az Amistar, Discus, Systhan, Topas gombaölő szerek is hatékonyak.
A rózsa levelein a rózsarozsda (kórokozó: Phragmidium mucronatum) különböző színű telepei fejlődnek ki a levelek hátoldalán. A gomba tavaszi narancssárga színű, 1-2 mm-es telepeit (ecidiumok) a nyári, sárga színű alakok (uredotelep) követik. A levelek színén élénk sárga 1-2 mm-es, szögletes, mozaik szerű foltok jelzik az uredotelepek kialakulását. Nyár végén fekete színű spóratelepek (teleutotepek) jelennek meg. Ezekkel telel át a gomba. A fertőzött levelek a foltok kifejlődése után elsárgulnak, lehullnak és a rózsatő felkopaszodik. A fertőzési források a lehullott levelek; ezeken telel a gomba, és ezekről fertőződik vissza a tő tavasztól nyár végéig. A levelek folyamatos összegyűjtése és megsemmisítése mellett fellépésekor rendszeres permetezés is szükséges. Felhasználható szerek: Dithane, Penncozeb, Manex, Amistar, Anvil, Contaf, Discus.

rozs_liszth.jpg
Rózsalisztharmat

Páradús, csapadékos időjárás esetén szabadföldi nevelésnél, és különösen hajtatási körülmények között a rózsaperonoszpóra (kórokozó: Peronospora sparsa) károsítására számíthatunk. A leveleken erek által határolt, sárgás, néha lilás színű foltok, rajta a levél fonáki oldalán halvány szürkés színű bevonat, a gomba sporangiumtartó-gyepe fejlődik. A fiatal levelek kanalasodnak és lehullnak. A fertőzés a külső sziromlevelek elhalását, és apró virágok fejlődését okozza. A kórokozó a lehullott levelekkel telel, ezeket meg kell semmisíteni vagy a talajba forgatni. Meg kell előzni a növényzet tartós, több óráig tartó nedves állapotát. Ha az időjárási körülmények miatt legalább 4-5 óráig vizes a lombfelület, és alacsony (18-20 oC) a hőmérséklet, akkor a gombafertőzés megtörténik. Kémiai védekezésre a peronoszpóra elleni szerek közül a szisztemikus hatásúakat érdemes előnyben részesíteni: Amistar, Discus, Galben, Ridomil.
A rózsavessszőkön, több éves fás részein a koniotíriumos vesszőfoltosság (kórokozó: Coniothyrium sp.) okoz barnán elszíneződő, ovális foltosodást. Gyakran elhal a kéreg, és a betegség legyengíti a növényt. A gomba elsősorban a megsebzett szöveti részeken támadja meg a növényt, ezért a szemzés helyén is felléphet. A helytelen, túlzott nitrogénellátás elősegíti a betegség elhatalmasodását. A foltos vesszőket ki kell metszeni, a metszési felületet sebkezelő szerek bármelyikével le kell ápolni.

rozs_bot_vir_kicsi.jpg
Botrítiszes betegség tünete a rózsa virágán 

Elsősorban a rózsa hajtatásánál okoz súlyos kárt a botrítiszes betegség (kórokozó: Botrytis cinerea). A rózsa hajtásán, virágszárán lilás színű ovális foltokat okoz. A virágok kinyílása előtt virágbimbó elhalást idézhet elő: a szirmok zártak maradnak, elbarnulnak, elhalnak. A kinyílt virágnál a sziromleveleken 1-2 mm átmérőjű, kör vagy ovális alakú foltok fejlődnek. Páradús viszonyok között a foltokon szürke színű bársonyos, dús gombabevonat látható, a gomba konídiumtartó gyepe. A fertőzéshez a növény több óráig tartó vizes felülete szükséges. A talaj helyett a növényekre kijuttatott öntözővízzel, az elégtelen szellőztetéssel, az alacsony hőmérsékleten tartással, a sűrű növényállománnyal, a túlzott, aránytalan tápanyagellátással a betegség kialakulását elősegítjük. A helyes, a növény igényének megfelelő termesztési feltételek biztosításával a járványok elkerülhetők. A beteg, fertőzött részeket folyamatosan vágjuk le, távolítsuk el a növényházból. Járványok esetén botrítiszes betegségek elleni következő szerekkel védekezhetünk: Orthocid, Kaptán, Merpan, Polyoxin,  Trichodex, Benomyl, Topsin M,  Amistar, Quadris, Sumilex, Ronilan, Teldor.

A rózsa gyökereit telepítés évében vagy azt követően a talajalakó kártevők szokták károsítani. A pattanó bogarak lárvái a drótférgek, valamint a cserebogarak lárvái a pajorok (csimaszok) sok tápnövényű, úgynevezett polifág kártevők. A talajban minden növény gyökérzetét megrágják, azok elrágásával a károsított növény pusztulását okozzák.

Ültetés előtt meg kell vizsgálni az ültetőgödörben található egyedek számát.  Ha négyzetméterenkénti számuk eléri vagy meghaladja a 2 db-ot, ültetés előtt talajfertőtlenítő szert (Basudin G, Diazinon G, Diazol G) javasolt a talajba helyezni. Néhány tő ültetésénél a lárvák talajból történő összegyűjtése és eltávolítása is eredményes.  Az állományba tavasszal betelepedő cserebogarak felszaporodását, tojásainak talajba történő elhelyezését az imágók elleni védekezéssel tudjuk megelőzni. A dermedt cserebogarak a hajnali órákban lerázással könnyen összegyűjthetők, a kémiai kezelést ezzel a módszerrel kiválthatjuk.

Szabadföldi rózsa kártevői

bundasbogar.jpg
Bundásbogár

Virágzáskor a szintén sok növényt károsító bundásbogár (Epicometis hirta) szokta a rózsa virágjának porzóit és a termőjét elfogyasztani, gyakran a bimbókba is berágja magát. A szintén polifág aranyos rózsabogár (Cetonia aurata) is a rózsa virágainak termő részeit károsítja, nem ritkán a sziromlevelekkel együtt.  Az 1-1,5 cm-es, erősen szőrözött bundásbogár,

rozsbog.jpg

Aranyos rózsabogár
(Fotó: Némethy Zsuzsanna)

és a fémes zöld színű, 2-3 cm-es rózsabogár méreténél fogva jól észlelhető, a rajzó bogarak elleni védelem azok hajnali lerázásával, összegyűjtésével általában eredményes.
A szabadföldi rózsa legjelentősebb kártevője a nagy rózsa-levéltetű (Macrosyphum rosae). Mint minden levéltetű, ez is a fiatal, hajtásvégi részeket szívogatja: a zsenge levelek deformálódnak, elsárgulnak, majd lehullnak. A levéltetvek nagy egyedszámú telepekben, kolóniákban élnek, szívogatásuk után ragadós anyagot ürítenek, ez a

rozs-lev-tetu_1.jpg
Nagy rózsa-levéltetű
(Fotó: Némethy Zsuzsanna)

mézharmat. A cukorban gazdag mézharmatra másodlagosan, sötétszínű korompenész gomba telepszik. Bár a levéltetvek vírusterjesztők, a rózsa ismert vírusos betegségei egyike sem terjed levéltetvekkel. A nagy rózsa-levéltetű tojás alakban a vesszőkön telel, az abból kifejlődő első nemzedék már márciusban megjelenik. Évente számos nemzedéke kialakul, kártételére, jelenlétére az őszi lombhullásig számítanunk kell. Az áttelelő alak ellen téli lemosó permetezés Biola, Vektafid-A szerekkel hatékony. A tavasztól őszig károsító levéltetvek elleni védelem akkor hatásos, ha az első telepek kialakulásának kezdetén alkalmazzuk a kémiai kezelést, tömeges felszaporodásuk előtt. Ezért folyamatosan figyelni kell a hajtásvégeket, mivel a levéltetvek szárnyas egyedeinek kialakulásával a betelepedés és felszaporodásuk bármikor megtörténhet. Levéltetvek ellen hatékonyak a következő rovarölő szerek: Fendona, Talstar, Karate, Chimnix,  Decis, Basudin 600 EW,  Trebon,  Zolone, Thiokvant,  Chess, Pirimor,  Actara, Biola, Vektafid-A, Niral.

rozsakab_kar.jpg
Rózsakabóca kártétele

A száraz, meleg nyarakon felszaporodó rózsakabóca (Edwardsiana rosae) lárvái és kifejlett imágói is a rózsa leveleinek fonáki oldalán szívogatnak. Szívásuk helyét apró, sárgás színű, tűhegynyi pontok jelzik. A szívásnyomok sokasága végül ezüstös bevonatot alkot a levélen. A 2-4 mm hosszú, karcsú, sárgás színű kabóca a legelterjedtebb gyümölcsfajok leveleit is fertőzi, károsítja. A rózsa vesszőin áttelelő alakokat a téli metszéssel, illetve a pajzstetvek elleni téli lemosó permetezéssel egyensúlyban tarthatjuk. Az egyéb rovarok elleni védekezésre felhasznált szerek (kivéve a levéltetvek és az atkák ellen alkalmazott rovarölő szereket) ellenük is hatékonyak. A kontakt hatású rovarölő szereket a levél fonákára kell kijuttatni.

rozs_pajzs_tetu.jpg
Rózsapajzstetű

A rózsát több pajzstetű faj is fertőzhet, a leggyakoribb a rózsapajzstetű (Aulacaspis  rosae). A rózsa hajtásain, vesszőin fehéres színű pajzsok láthatók: a nőstényeké kerek, a hím állaté pedig megnyúlt. Alatta él a puhatestű tetű, mely szívogatásával gyengíti a növényt. A fertőzött vesszőkön telel, és tavasszal jelennek meg az újonnan kifejlődött rajzó lárvái. A védekezés alapja az áttelelő alak elleni védelem: a téli lemosó permetezés Biola, Vektafid rovarölő szerekkel hatékony. Szükség esetén a rajzó lárvák ellen, amikor még nem védi őket a pajzs, permetezés válhat szükségessé, esetleg megismételve, a következő szerek bármelyikével: Talstar,  Applaud, Decis,  Insegar,  Zolone, Biola, Vektafid-A.
Számos levéldarázs faj károsítja a rózsát. A fehéröves rózsadarázs és a fésűscsápú rózsadarázs lárvái a leveleken hámozgatnak, különböző méretű lyukakat rágnak. A hajtásfúró rózsadarázs lárvái a hajtásokban élnek, azt kirágják, ezért a hajtás hervadását, elhalását okozzák.

lev-sodr-rozs-dar_1.jpg

Levélsodró rózsadarázs kárképe
(Fotó: Pap Edina)

A levélsodró rózsadarázs (Blennocampa pusilla) kártétele egyes években igen súlyos lehet, országos elterjedése ismert. A levelek a hátoldaluk felé besodródnak, később sárgulva, elhalva lehullnak. A darázs már május elején megjelenik, tojásait a levél szélére rakja, ennek következtében a levelek igen szorosan, vékony csőre emlékeztető alakban összesodródnak. Az összesodródott levelekben élnek a fejlődő lárvák, melyek növekedésük biztosításához a leveleket megrágják. Bár még nyár végén is található kifejlett darázs, fő kártétele a tavaszi, fiatal levelek kifejlődése idején jelentős. Az első levéltünetek észlelésekor minél előbb távolítsuk el az összepöndörödött leveleket, hajtásokat, és semmisítsük meg. Ha a károsítás jelentős, akkor rágó kártevő ellen hatásos rovarölő szerrel minél korábban permetezzük le az állományt. A lárvák rejtett élete miatt csak a szisztémikus vagy legalább mélyhatású rovarölő szerek nyújtják a kívánt ölő hatást: Basudin 600 EW, Sumithion, Zolone, Actara. Ha a darázs rajzása, tojásrakása idején megelőző jelleggel permetezünk, a kontakt hatású rovarölő szerek is hatékonyak.

agre-sp_1.jpg
Varródarázs-faj álhernyója
(Fotó: Pap Edina)

A rózsát károsító varródarazsak (Arge sp.) tojásaikat a hajtásba helyezik szabályos elrendezésben, hasonlóan a varrógép öltéseihez, innen nyerték magyar nevüket. A fertőzött hajtás elhervad, elhal, a hajtás héja felrepedezik. A kikelő lárvák lombrágással gyengítik a rózsatövet. A hervadó hajtásvégek folyamatos eltávolításával a varródarazsak egyensúlyban tarthatók. Esetleges felszaporodásukkor lárvái ellen a levélsodró rózsadarázs ellen javasolt szerek

rozs_gub_dar.jpg
A közönséges rózsagubacsdarázs kártétele 

alkalmazhatók.
A közönséges rózsagubacsdarázs (Diplolepis rosae) elsősorbanjellegzetes, feltűnő kártételével hívja fel magára a figyelmet. A tavaszi hónapokban a darázs a hajtásba rakja tojásait, ahol néhány centiméteres nagyságú, szabálytalan alakú, szálas, rojtos kinézetű, megpirosodó színű, végül barnán elhaló gubacsok fejlődnek. A gubacsok felett a hajtás növekedése lelassul, vagy a hajtás elhal. A gubacsokban élnek és fejlődnek a lárvái. A kártevő elleni védelem általában a gubacsok eltávolításával megoldható.

szabomeh.jpg
Rózsa szabóméh

A rózsa szabóméh (Megachile centuncularis) imágói utódai felneveléséhez - fészek építésére - a rózsa leveleiből szabályos félkör alakú darabokat „vág” ki. Jellegzetes karéjos kártétele más fás gazdanövényein (fagyal, orgona, juhar, vadszőlő, kőris stb.) is megfigyelhető. Ritkán okoz  olyan jelentős kárt, hogy kémiai védekezés szükségessé váljon.

Hajtatott rózsa kártevői
Hajtatott rózsaállományban a közönséges takácsatka (Tetranychus

tetranichus.jpg
Közönséges takácsatka

urticae) igen elterjedt, jelentős kártevő. Közismert, hogy a takácsatka a magas hőmérsékletet és száraz, tehát alacsony páratartalmú levegőt kedveli. Ezek a viszonyok a nyári hónapokban alakulnak ki, ezért felszaporodásuk is nyári meleg hónapok – június vége, július - idején történik. A takácsatkák a levelek hátoldalán élnek és szívogatnak, vékony, pókhálószerű szövedéket képeznek. Szívogatásukkal a növény anyagcseréjét gátolják, aminek hatására a növény legyengül, a fertőzött levelek sárgulva lehullnak. A kártevő sok tápnövényű, a rózsán kívül az üvegházban élő gyomokat is kedveli, azokon tartja fenn magát. Ellenőrizzük a növények leveleinek hátoldalán előfordulásukat, hogy felszaporodásuk esetén atkaölő szerrel végzett permetezéssel visszaszorítsuk egyedszámát. Hatásos szerek: Mitac, Talstar, Applaud, Flumite, Andalin, Nissuron, Sanmite, Actellic, Omite.

tripsz_kar.jpg
Nyugati virágtripsz kártétele 

Szintén hajtatott rózsán jelentős kártevő a nyugati virágtripsz (Frankliniella  occidentalis). Ez a soktápnövényű tripsz a rózsa virágát, annak bimbóit és sziromleveleit támadja: a szívogatás hatására a sziromlevelek szélei elbarnulnak, elhalnak, súlyos fertőzésnél a bimbók torzulnak. Mind a kifejlett tripsz, mind a lárvái károsítanak. Bizonyos lárva alakjai a talajban élnek, átalakulásuk után jönnek a felszínre, és újból a növényre húzódnak. Rejtett életszakasza miatt a kémiai védekezés sokszor eredménytelen. A virágban élő alakok is elrejtőzve élnek, és károsítanak, jelenlétük gyakran elkerüli a termesztő figyelmét. A virágokban élő tripszek előfordulását fehér lapon végzett ütögetéssel a virágból ki szokták rázni, hogy láthatóvá váljanak az amúgy is apró, 1mm-es nagyságra fejlődő lárvák és imágók. Sok nemzedéke fejlődik évente. A kémiai védekezés csak többször megismételt kezeléssel vezet eredményre. A tripszek ellen engedélyezett szerek: Decis, Actara.

Kiegészítő megjegyzések
• Az első ízben felhasználásra kerülő növényvédő szert ajánlatos próbapermetezéssel megismerni. Ezzel elkerülhető az esetleges károsító, elsősorban perzselő hatása.
• Az egyes fajták nemcsak a károsítókkal szembeni tulajdonságukban, hanem a növényvédő szerekkel szembeni érzékenységükben is különbözőek. Ezért is fontos a próbapermetezés alkalmazása.
• A dísznövények védelménél kevés növényvédő szer használata engedélyezett. Az ajánlott szerek felsorolásánál azok károsító csoportra kifejtett ismert hatását vettük figyelembe, attól függetlenül, hogy adott kultúránál alkalmazásuk engedélyezett-e vagy sem. Azon növényvédő szerek felhasználását, amelyek engedélye a rózsára nincs kiterjesztve, egyedi kérés alapján Növény- és Talajvédelmi Szolgálat illetékes Állomása  engedélyezi.
• A rózsa viaszos levélzete miatt a permetlé megtapadását, annak hatékonyságát nedvesítőszer (Pl. Nonite) hozzáadásával ajánlott biztosítani.
• A cikkben a kémiai védekezésnél csak a III. kategóriájú, tehát szabad forgalmazású ás felhasználású növényvédő szereket  tüntettük fel.

Webhosting - Domén - VPS szerver - Szerverhosting